Dübörög a Juci & Roll – Nemjuci lemezkritika

Csak semmi elektronika, semmi csend és nyugalom. Pörgés, lüktető dinamika – ahogy azt már Németh Jucitól megszokhattuk -, és merőben új hangzásvilág: masszív groove-ok és feszes riffek jellemezte vérbeli rock zene csajos szövegekkel. Ez maga a Nemjuci.

Úgy másfél évvel ezelőtt új formáció ütötte fel a fejét a magyar zenei palettán, pedig tagjait már ismerhetjük korábbi formációkból. Németh Jucit talán senkinek sem kell különösebben bemutatni. Évekig tündökölt az Anima Sound System élén, majd kipróbálta magát a média másik oldalán, tévés karrierje mellett pedig játszott a Táp színházban. Ötévnyi kihagyás után azonban újra zenei vizekre evezett. Az együttes többi tagja, Szabó Áron dobos és Fischer Máté basszusgitáros a Rémemberből, Faragó Tamás gitáros pedig a The Puzzle zenekarból lehetnek ismerősek.

A Nemjuci több mint Németh Juci, az elektronikus zene királynője-képet azonnal verjük ki a fejünkből. Ez igazi modern rock&roll, amelyben felfedezhetők a nagy elődök, és több nemzetközi banda hatása is. Ne gondoljuk azonban, hogy valami kőkemény rockról van itt szó. Rádióbarát, dallamos, csajos rock ez leginkább, melyben nagyban érvényesül Juci karizmatikus alakja. Talán egy férfi előadóval nem is működne a dolog. Egyszerű gitár-dob-basszusgitár-ének felállás, Juci érzéseit és lelkivilágát tükröző, általa írt szövegek, némi The Cardigans-beütés megspékelve egy kis britpopppal, és az eredmény egy szerethető, dúdolható, pörgős zene, melyre koncerteken szinte lehetetlen nem táncolni, mert mindenkit magával ragad elsöprő lendületével.

Ugyanakkor a meglehetősen igényes kiadványú lemez hangulata meg sem közelíti a koncerten átélteket. Nem kell ezen annyira meglepődni, mondhatná az ember, hiszen koncert és lemez nagyon különböző. Mégis, az a vagány, tombolásra késztető, lüktető dinamika valahogy hiányzik a korongról, s úgy az ötödik, hatodik dal táján kezd egy kissé egysíkúvá válni. Hiába a lelkesedés, továbbhaladva a számokon eluralkodik az érzés, hogy ezt már hallottam. Van persze néhány igen emlékezetes szerzemény is, ilyen a Petőfi rádió által gyakran sugárzott Runaway, a kellemes gitárral és tapsikolással felvezetett Winning Wars, vagy a Seaside, amely meglehetősen váratlanul zárja le a lemezt.

És még valami hiányzik, mégpedig a Nem című szám. Értem én, hogy a lemez minden egyes darabja angol nyelvű, de ha már ehhez készült az első videóklip, joggal várjuk, hogy ott figyel majd a borítón. Ha mást nem, az angol nyelvű változata legalább.

Akárhogy is, a lemez hiteles, és működik ez a Juci & Roll dolog, sikerül meggyőznie arról, hogy Jucinak a zsigereiben van a Rock & Roll, és egészen új oldaláról ismerhetjük meg az énekesnőt.

Veres Dóra – NOL

Kapcsolódó: www.nemjuci.hu